Épp a legjobb airfryer zümmögését hallgattam a konyhámban, miközben azon morphondíroztam, hogyan fordulhatott ennyire rosszra a helyzet. A keddi vizsgálaton Kovács doki nem kertelt: „Józsi, ha nem kezdesz el rendszeresen vércukrot mérni, nagy baj lesz.” Hazafelé menet már tudtam, hogy ez nem az a pillanat, amikor spórolni kell – de fogalmam sem volt, merre induljak el.
Három napja görnyedtem már a laptop előtt esténként, mire ráakadtam egy használható weboldalra. Nem olyan szokásos reklámoldal volt, ahol minden termék 5 csillagos, hanem valódi emberek írták le a tapasztalataikat. Volt köztük egy buszsofőr, aki részletesen elmesélte, hogyan változtatta meg az életét a megfelelő készülék. „Eleinte azt hittem, mindegy melyiket veszem meg, de nagyobbat nem is tévedhettem volna” – írta. Na, ez megfogott.
Aztán belebotlottam egy videóba, ahol egy volt cukorbeteg ápoló mutatta be a különböző típusokat. Nem olyan kimódolt prezentáció volt, hanem őszintén beszélt a buktatókról is. „Ez itt például olcsóbb, de három havonta kell kalibrálni. Az meg macerás ám!” – mondta egy készülékről. Máskor meg: „Ezzel meg az a baj, hogy akkora, mint egy téglalap, próbáld meg ezt zsebre vágni!” Végre valaki, aki nem csak eladni akar valamit!
Két hét kutakodás után döntöttem el, melyiket vegyem meg. Nem a legdrágábbat választottam, de nem is a legolcsóbbat. Olyat akartam, ami összeköthető a telefonommal, mert valljuk be, az ember hajlamos elfelejteni a méréseket. A feleségem szerint túl sokat vacilláltam, de hát ez nem ugyanaz, mint amikor zoknit rendel az ember. Ez azért más tészta.
Amikor megjött a csomag, először azt sem tudtam, hol kezdjem. A dobozban volt vagy három különböző méretű tű, meg mindenféle kütyü, amiről fogalmam sem volt, mire való. De szerencsére találtam egy magyar nyelvű videót is a neten, ami szépen, lépésről lépésre megmutatta, mit hogyan kell csinálni. Az első szúrás előtt azért remegett a kezem, nem tagadom. De aztán rájöttem, hogy nem is olyan vészes az egész.
Most már rutinból megy minden. Reggel felkelek, megmérem magam, az app meg szépen mutatja, hogy alakulnak az értékeim. Múltkor vittem magammal a doki rendelőjébe is a grafikonokat, majdnem hanyatt esett, hogy milyen precízen követem a változásokat. „Na látja, Józsi, ez már döfi!” – mondta elismerően. Azóta már a gyógyszereket is átállította, mert látta, hogy komolyan veszem a dolgot. A múltkor még a szomszéd Pista bácsi is átjött, hogy megmutassam neki, melyiket vettem – ő is most áll a nagy döntés előtt.
Amikor visszagondolok, hogy mennyit kínlódtam a választással, ma már tudom, hogy megérte. Nem csak egy műszert vettem, hanem visszakaptam a nyugalmamat is. Már nem félek attól, hogy bármi gond lehet, mert rögtön látom, ha valami nincs rendben. És igen, lehet, hogy soknak tűnt az az idő, amit a keresgéléssel töltöttem, de ha belegondolok, hogy ez most évekig velem lesz, akkor nem is olyan nagy ár ez a biztonságért.
