Amikor múlt héten megláttam, hogy kijött az új Galaxy Z Fold6, tudtam, hogy ez lesz az én következő mobilom. Már hónapok óta nézegettem a különböző hajtogathatós telefonokat, de valahogy mindig halogattam a döntést. Most viszont, hogy láttam a specifikációkat, éreztem, hogy eljött az én időm.
Este, miután a gyerekek már aludtak, nekiálltam rendesen utánanézni a dolgoknak. Te, azt hittem, ez olyan egyszerű lesz, mint bármilyen mobilt venni, de basszus… négy óra és három kávé után még mindig ott görnyedtem a laptop előtt. Szerencsére rábukkantam egy frankó weboldalra, ahol normális emberek írták le a tapasztalataikat, nem csak olyan megrendelt véleményeket olvastam.
Volt ott egy grafikus srác, aki részletesen leírta, hogyan változtatta meg a munkáját ez a telefon. „Srácok, ez nem egy sima mobil, ez egy komplett munkaállomás a zsebetekben!” – írta, és ez nagyon megfogott. De a legjobb egy videó volt, ahol egy tech-guru tesztelte a mindennapos használatban. Nem az a típus volt, aki csak felolvassa a specifikációkat, hanem megmutatta azt is, amikor valami nem működött tökéletesen.
A nagy fejtörés persze az árnál jött. A feleségem szerint elment az eszem, amikor meglátta az összeget. De mondom neki: „Figyi, ez nem egy sima telefon, amit két év múlva úgyis lecserélek. Ez egy kis tablet és telefon egyben!” Két hétig bújtam a teszteket, néztem a videókat, mint egy megszállott. A kollégáim már azt hitték, megőrültem, annyit beszéltem róla.
Amikor végre megrendeltem, kezdődött a nagy várakozás. A futárcég appját olyan sokszor frissítettem, hogy szerintem már személyesen ismertek a szerveren. A munkatársaim meg már fogadásokat kötöttek, hogy mikor érkezik meg. Az első nap, amikor behoztam az irodába… na, az egy külön sztori. Mindenki úgy állt körül, mint valami űrhajót, még a főnök is „véletlenül” arra járt párszor.
Most, egy hete használom, és te… ez valami hihetetlen! Reggel a metrón nézem rajta a híreket úgy kinyitva, mint egy kis újságot, aztán a melóban összecsukva konferenciahívást tartok vele. A múltkor a kislányom rajzolgatott rajta, aztán egy mozdulattal átküldtem az egészet a nagyszülőknek. A feleségem, aki először hülyeségnek tartotta az egészet, most már rendszeresen elkéri, hogy a konyhában recepteket nézzen rajta – mondjuk szerintem titokban Netflixezik, de mindegy.
És tudod mi a legjobb? Hogy tényleg megváltoztatta, ahogy a telefonomat használom. Már nem görnyedek egy kis képernyő fölé, ha olvasni akarok valamit, és végre normálisan tudok jegyzetelni az értekezleteken. A múltkor a reptéren még egy üzleti faszi is odajött hozzám megkérdezni, hogy milyen telefon ez, mert még sosem látott ilyet.
Persze, van amikor vicces helyzetekbe kerülök vele. A múltkor a kávézóban majdnem leöntöttem, mert elfelejtettem, hogy kinyitva kicsit több helyet foglal az asztalon. A pincér meg úgy nézett rám, mintha valami űrtechnológiát használnék. De tudod mit? Lehet, hogy drága volt, lehet, hogy néha túl feltűnő, de végre van egy olyan kütyüm, ami nem kompromisszum, hanem tényleg azt tudja, amit akarok.
És a legviccesebb? A feleségem, aki eleinte azzal cukkolt, hogy „már megint valami haszontalan kütyüt vettem”, most már katalógusokat nézeget, hogy milyen tok illene hozzá legjobban. Szerintem titokban már a sajátját tervezi beszerezni… De egyelőre hagyjuk, hadd higgye, hogy nem vettem észre!
